Wake up

(Scroll down for the Hungarian version - A magyar cikket lejjebb találod)


I’m not saying, wake up feeling happy, or grateful, or with a heart bursting with joy. It’s hard to wake up like that, unless you’re a vanilla-scented baby, with rosy cheeks. Although most vanilla-scented babies, with rosy cheeks start to cry when they wake up because they’re hungry again, right?

I’m not saying, wake up feeling refreshed and relaxed either. After a certain age, no matter how comfy that bed is, you’ll have a little pain every morning to really feel those years. Yeah, doesn’t it feel great, how it bites you in the ass, every morning? Age and all that wonderful wisdom that comes with it.


I’m not saying, wake up with a smile on your face. We’re not living in a movie, honey. This is life in 2020. Wake. Up.


You finally open your eyes. Good job. Look at you, all surprised to see me sitting here on the bed. Fresh cup of coffee in one hand and your favourite newspaper in the other. Are you fully awake? Can we talk now?

It’s not about mantras anymore, or positive vibes. It’s about survival. Do you hear me? I want you to really think about this year. All the people we’ve lost, all the jobs we’ve lost, all the dreams that got erased, all because of a virus. And now, I want you to think of yourself. It’s not selfish, go ahead. Just do it. Think about your dreams again, as you sip that warm coffee and hear the paper rustle under the weight of your hand. Both are fresh. Just how you like it.


This is all you need to do. Just wake up every morning. And stop for a second to take in all the little things you take for granted. We all had a terrible year. You too. I’m very sorry about that. But don’t get caught up in feeling sorry for yourself. You’ve got stuff to do. Your dreams and plans are waiting impatiently. They are your biggest fans, you dreamed them here and all they want to do is come out and cheer you along. So open your heart and let them out. Even if they can only play around in the apartment with you for now.

Soon, they will watch you step out that door and wave you a tearful goodbye, like your parents did on your first day at school. And they will be waiting for you to come home and tell them all the things that happened.


Don’t let your dreams down. Wake up and turn them into reality.

With love,


Melinda






Kelj fel

Nem azt mondom, hogy vidáman kelj fel, vagy hálásan, örömmel teli szívvel. Nehéz úgy ébredni, hacsak nem egy vanília illatú, rózsás arcú kisbaba vagy. Habár a legtöbb vanília illatú, rózsás arcú kisbaba sírva ébred, mert ismét éhes, igaz?

Nem azt mondom, hogy frissen és kipihenten kelj fel. Egy bizonyos kor után, mindegy milyen kényelmes az ágy, lesz egy kis fájdalom itt-ott, hogy úgy igazán érezd az eltelt éveket. Hát nem csodás érzés ahogy a hátsódba harap minden reggel? A kor és az a végtelen bölcsesség ami vele jár.


Nem azt mondom, hogy mosollyal az arcodon kelj fel. Nem egy filmben élünk, drágám. Ez az élet 2020-ban. Kelj. Fel.


Végre kinyitottad a szemeidet. Jól van. Nézzenek oda, hogy csodálkozol, hogy itt ülök az ágyadon. Friss kávéval az egyik kezemben, és a kedvenc újságoddal a másikban. Teljesen ébren vagy? Beszélgethetünk?

Ez már nem a mantrákról szól, sem a pozitív vibe-okról. Ez most a túlélésről szól. Hallasz? Azt szeretném, ha jól átgondolnád ezt az évet, hogy mi mindent veszítettünk. Embereket, állásokat, terveket, mind egy vírus miatt. Most arra kérlek, hogy gondolj magadra. Nem önző dolog, csináld csak. Gondolj az eltűnt álmaidra, ahogy belekortyolsz a forró kávédba és hallod az újság ropogását a másik kezed súlya alatt. Mindkettő friss, pont ahogy szereted.


Ennyit kell tenned. Csak fel kell kelned minden reggel és elidőznöd egy pillantra, hogy értékeld mindazt amit természetesnek veszel. Borzalmas évünk volt. Neked is. És nagyon sajnálom, hidd el. De ne azzal legyél elfoglalva, hogy sajnálod magad. Nagyon sok egyéb dolgod van. Az álmaid türelmetlenül várnak rád. Ők a legnagyobb rajongóid, te álmodtad ide őket és szeretnének végre életre kelni, hogy téged támogassanak. Nyisd meg a szíved és engedd ki őket. Akkor is, ha most még csak a lakásban tudnak veled és az ötleteiddel játszani.

Hamarosan látni fogják, ahogy kilépsz azon az ajtón és könnyes szemekkel integetnek majd. Pont úgy, ahogy azt a szüleid tették, amikor először mentél iskolába. És várnak majd rád, hogy hazagyere és elmeséld mindazt ami történt veled.


Ne okozz csalódást az álmaidnak. Kelj fel és valósítsd meg őket.

Szeretettel,


Melinda