Plastic blocks of happiness

Updated: Dec 24, 2020

(Scroll down for the Hungarian version - A magyar cikket lejjebb találod)


Lego. Something I’ve dreamed of as a child, but never got to play with until now. At 41, I’m building my first gorgeous haunted house and the process is something magical. Doing something for the first time as an adult, that is completely natural for most kids, has a huge advantage. It is new. I see it and experience it with my grown-up mind. I stop to see and marvel at all the details and take in all the hidden references.

In addition to the excitement of something new, it is also very relaxing and calming, just like many of the repetitive hobbies I already have. I have a creative mind and it’s difficult to turn it off, to zone out completely. I manage my own business from A-Z, which means I have to make my own decisions, set up my own rules and make sure I play by them.


So what Lego gives me, apart from an amazing time spent building something from zero, is that I have a clear set of instructions to follow. It feels so comforting, that during these hours, I don’t have to make a single decision. I don’t have to be in control. I am engaged, but in a relaxed way.


Flipping through a thick instruction booklet means hours or maybe even days of a free mind. It fills me with joy. Simple joy. I am carefree, I don’t feel pressure or anxiety that it might not work out. With Lego, things always work out. It’s a colourful, structured paradise.

Being a perfectionist, all other crafts come with some fear of messing up the final result. I want it to be perfect. So I go back, and redo it over and over again. The flow is gone and with it, the feeling of happiness. This is not the case with Lego. It turns out perfect every single time.


Everyone has their own way of playing with Lego. From the beginning, mine has been quite structured. I like to see exactly what resources I will be working with. It’s a part of my process. Grouping the blocks according to colour and size, already calms me.


Perspectives have always played an important role in my life. Lego is all about perspectives. You can take a look at your work from all angles. It trains your brain to see things differently. It guides you towards a more detailed way of thinking.

Am I sorry that I missed out on this as a child? Right now, I’m more curious, than sorry. Curious about what my beautiful haunted house will look like when it’s finally ready.

With love,


Melinda





A boldogság műanyag építőkockái

Lego. Valami, amiről gyerekként csak álmodtam, de mostanáig nem sikerült megszereznem. 41 évesen, életemben először, végre játszhatok vele. Megépíthetem az első szellemházamat és a folyamat varázslatos. Van egy hatalmas előnye annak, ha olyasvalamit csinálsz felnőttként először, ami a gyerekek többségének természetes. Az újdonság varázsa. Felnőtt fejjel élem át az élményt. Megállok, hogy az összes részletet megcsodáljam és felfedezzem a rejtett utalásokat.

Azon felül, hogy újként hat, nagyon nyugtató tevékenység, mint számos, ismétlésre alapuló hobbim. Kreatív elmém van, amit nagyon nehezen tudok kikapcsolni. A saját vállalkozásomat vezetem A-Z-ig, ami annyit jelent, hogy nekem kell a döntéseket meghozni, a szabályokat felállítani és azok szerint játszani.


Amit a Lego ad, a remek időtöltésen és azon felül, hogy valamit a nulláról építhetek fel, az az, hogy vannak tisztán követhető és érthető instrukciók. Nagyon megnyugtató, hogy ezekben az órákban nem kell egyetlen döntést sem hoznom. Nem kell irányítanom. Elfoglalom magam, de közben teljesen kikapcsolhatok.


Egy vastag leírást átlapozni annyit jelent, hogy az elmém órákig vagy napokig szabad lehet minden gondolattól. Örömmel tölt el. Egyszerű örömmel. Gondtalan vagyok, nem érzek nyomást vagy aggodalmat, hogy talán nem sikerül majd. A Lego-val, minden mindig sikerül. Egy színes, strukturált paradicsom.

Maximalistaként, minden egyéb hobbi azzal jár, hogy tartok attól, hogy a végerdmény nem lesz tökéletes. Azt szeretném, ha tényleg az lenne, így mindig újrakezdem és ez elveszi a flow élményét és ezzel együtt a boldogságot is. A Lego nem ilyen. A végeredmény mindig tökéletes.


Mindenki máshogy játszik. Az én módszerem, már az elején nagyon strukturált volt. Szeretem látni, hogy pontosan mivel dolgozom majd. A színek és formák szerinti csoportosítás, nekem a folyamat része és már ez is nagyon megnyugtat.


A perspektívák mindig nagy szerepet töltöttek be az életemben. A lego szinte csak a perspektíváról szól. Látod minden szemszögből, hogy éppen min dolgozol. Az agyat is arre készteti, hogy máshogy lásson dolgokat. Egy részletesebb gondolkodás irányába vezeti.

Hogy sajnálom-e, hogy ez gyerekként kimaradt az életemből? Jelenleg inkább érzek kiváncsiságot, mint szomorúságot. Kiváncsi vagyok hogy milyen lesz a csodás szellemházam, amikor végre elkészül.

Szeretettel,


Melinda