Why I love walking and where it all began

(Scroll down for the Hungarian version - A magyar cikket lejjebb találod)


I started walking a lot about two years ago. It all began when a colleague of mine got a Fitbit (pedometer) and I was fascinated with it, like I am with all tech related stuff. The next day, she was chatting away about the benefits of 10K steps a day.


A what?!

A DAAAY?! (insert huge bulging eyes here)


Of course, it was unacceptable for me to have her do all the Fitbit coolness without me. So I got one for myself too. We got up every hour from our desks and went on walks in the building. Taking the stairs and even getting off the tram sooner on the way home, for those last few thousand steps.


A lot has changed since then. I no longer work there, I moved to another apartment and I have become my very own boss. How cool is that? I might starve to death, but right now, I have no boss to boss me around and belittle me, over the age of 40, to prepare coffee for him. Seriously. Me. The queen of creativity. I could have helped his work in a million other ways. It always made me laugh inside. Anyway, that’s a story for another day.


The path we have to get back to now, is that I never stopped walking. Sometimes it’s a challenge, when the weather’s super shit or I’m working on something and have no interest in breaking the flow. But. It’s. Worth it.



Don’t get me wrong, I’m no influencer or ambassador of Fitbit gadgets. I just want to tell you all the fun things that happen to me when I walk. I said fun things that happen to me. So the boring, health related but also very important points, will not be covered here and now.


1. I see random acts of kindness on the streets, which makes me smile on bad days.


2. I see people in general, which is extremely important, especially now, when we are either locked inside, forced to do home office or other fun stuff that we did not sign up for. Not everyone has kids, or a spouse. I’m talking to you guys now: go out for walks, it will feel a lot less lonely.


3. Breathing feels easier, especially on stressful days.


4. Your mind goes into a different kind of thinking mode. You don’t have to ask yourself a question, eventually your mind figures out the answers to things that are bugging you most.


5. I adore buildings. It’s always fascinating to see how a pretty house has been constructed. You only have to look at my Instagram gallery to see just how much I love architecture.


6. I discover new streets, hidden places.


7. I never feel lost. The more I walk, the more I feel that this city is mine too.


8. Every season holds different treasures. Leaves to collect, puddles to step into (which I will never grow out of doing), snow to touch, flowers to smell, shade to enjoy when the sun gets too hot.


9. If it’s an extra long walk, I treat myself to a warm drink during winter months, or something I can eat while walking. Remember: walking doesn’t have to be torture. I do it for my body and my soul.


10. It feels sooo good to come home after a big walk. You’ll be happy to open the door and get all comfy again.



And no, you don’t have to force yourself to do 10K steps a day. Go for a light stroll when the air gets a bit heavy around you. You will enjoy it, trust me.

With love,


Melinda




Miért szeretek sétálni és honnan indult


Kb két évvel ezelőtt kezdtem el rendszeresen sétálni. Minden azzal kezdődött, hogy egy kollegám kapott egy Fitbit-et (lépésszámláló kütyü), ami engem totál lenyűgözött, mint minden tech cucc általában. Másnap már arról csacsogott, hogy mennyi előnye van a napi tízezer lépésnek.


Hogy mi?!

NAPI?! (hatalmas szemeket tessék ide beilleszteni)


Persze elfogadhatatlan volt számomra, hogy ezt a Fitbites őrületet nélkülem csinálja, így én is beszereztem egyet. Nemsokára már óránként álltunk föl az asztalunktól, hogy sétáljunk egyet az irodaházban. Lépcsőztünk lift helyett és hazafelé még a villamosról is leszálltunk hamarabb, hogy kipipáljuk az utolsó néhány ezer lépést aznap.



Azóta sok minden változott. Már nem dolgozom ott, elköltöztem egy másik lakásba és a saját főnökömmé váltam. Milyen vagány már? Lehet hogy hamarosan éhenhalok, de nincs egy főnököm aki dirigál és naponta lekicsinyít azzal így 40 fölött, hogy kávéfőzésre használ, így, többdiplomásan, 3 nyelvet beszélve… De most komolyan. Engem. A kreativitás királynőjét. Annyi mindenben tudtam volna a munkáját segíteni. Belül mindig mosolyogtam ezen, de ezt a történetet majd máskor…


Ahová most visszakanyarodunk, az az a tény, hogy nem hagytam abba a sétát azóta sem. Néha persze hatalmas kihívás, pláne ha pocsék idő van, vagy ha annyira elmerülök a munkában, hogy semmi kedvem megszakítani a flow élményt. De. Megéri.



Nehogy itt azt gondoljátok hogy valami Fitbit influencer vagy ambassador lennék. Csak szeretném elmondani hogy mennyi vidám dolog történik velem, amikor sétálok. Azt mondtam, hogy vidám, úgyhogy az unalmas de nagyon fontos egészségügyi pontokat most itt nem fejtegetném.


1. Random kedvességeket látok az utcán, ami a rossz napjaimat feldobja.


2. Embereket látok, csak úgy, ami most igazán fontos, amikor be vagyunk zárva a négy fal közé, vagy otthonról kell dolgoznunk, vagy bármi mást kell tennünk kényszerből, amire egyáltalán nem voltunk felkészülve. Nem mindenkinek van gyereke vagy társa. Most hozzátok szólok: menjetek ki sétálni. Enyhíti a magányt.


3. Könnyebben veszed a levegőt, különösen a feszültséggel teli napokon.


4. Az agyam átvált egy másik típusú gondolkodásmódba. Nem kell konkrét kérdést föltennem, egy idő után az agyam rájön a válaszra, megoldást ad olyan dolgokra, amik régebb óta foglalkoztatnak.


5. Imádom az épületeket. Mindig lenyűgöz, ha arra gondolok hogyan épültek fel. Vess egy pillantást az Instagram oldalamra és meglátod hogy mennyire szeretem őket.


6. Új utcákat és eldugott helyeket fedezek fel.


7. Soha nem érzem azt, hogy eltévednék. Minél többet sétálok, annál inkább érzem a sajátomnak is ezt a várost.


8. Minden évszak új csodát rejt. Gyűjthető levelek, pocsolyák, amikbe léphetek (ezt soha nem fogom kinőni), hó, amit megérinthetek, szagolnivaló virágok, vagy élvezni a hűsítő árnyékot egy forró nyári napon.


9. Ha kimondottan hosszú a séta, akkor így télen, egy forró itallal jutalmazom magam, vagy valami finomsággal amit menet közben is megehetek. Ne feledd: a séta nem kínzás. Én a testemért és a lelkemért egyaránt teszem.


10. Olyan jó érzés hazatérni egy hosszú séta után. Örömmel nyitod majd az ajtót és alig várod, hogy újra kényelembe helyezd magad.



És nem, nem kell kényszerítened magad a napi tízezer lépésre. Menj egy könnyed sétára, ha úgy érzed, a levegő körülötted túl nehéz. Bízz benne(m), élvezni fogod.

Szeretettel,


Melinda