The taste of pancakes

(Scroll down for the Hungarian version - A magyar cikket lejjebb találod)


The future. It tastes like pancakes.


Unfilled, plain. I’m guessing fresh and warm, but still plain in a way. The taste of pancakes. It’s been in my mouth for days. I just realised that. I always recognise a taste when I stop for a moment to listen to my brain. And it’s screaming pancakes now. Sending the taste straight into my mouth.


But there’s always a twist. It’s just the taste of plain pancakes. As if to tease me longer about what the future might bring. What will those pancakes be filled with? When will I get to fill them? Will I still be hungry? Pancakes for days now.


They used to be my favourite when I was a kid. I used to love watching my grandmother flip them. She knew the future in her special way. The way that grandparents do. Wise and simple. She always told me that everything was going to be alright. She seemed to live in the kitchen. Always cooking, always smiling. I can hear the shuffling of her feet and how she used to chuckle. Simplicity can have so much charm and reassuring goodness tucked inside.


Her pancakes were paper-thin. Deliciously thin. You had to be so careful when filling them. They tore easily, but that didn’t make them less divine.


I should be careful too. When filling my own pancakes. I don’t want to rip or tear any dreams or plans to shreds. I want to present them to the world, piled onto gorgeous china plates. Plates in plural, because there is so much I have to give.


Make some pancakes. Plan, dream for the future. It's time for that now. Filling them comes later. Have your favourites all ready for when the time comes. Be prepared for a delicious meal, to offer yourself and others. My brain chose something sweet this time. Maybe to balance some bitterness within me. I never ask why. I accept my thoughts and feelings and sometimes I share them with you. That's all.


Hope you’re all having a lovely day. I couldn't be happier - I have a view of fresh snow as I write these words.



With love,


Melinda





A palacsinták íze


A jövőnek most palacsinta íze van.

Töltetlen, üres. Szerintem friss és még meleg, de attól még üres. Napok óta a számban érzem, a palcsinta ízét. Most vettem csak észre. Mindig észreveszek egy ízt, ha hagyok időt és hallgatok az agyamra. Most éppen azt ordítja, hogy palacsintaaaa!


Persze, most is van egy csavar benne, mint minden gondolatomban. Csak és kizárólag üres palacsintát ízlelek. Minta csak húzná az időt, hogy mit hoz majd az a bizonyos jövő. Mivel lesznek megtöltve a palacsinták? Én töltöm majd meg őket? Éhes leszek még mire megtöltöm? Palacsinták. Napok óta palacsinták.


Gyerekkoromban az egyik nagy kedvencem volt. Imádtam a nagymamámat figyelni, ahogy bravúrosan forgatta őket a levegőben. Ő ismerte a jövőt, a maga különleges módján, ahogy azt csak a nagyszülők ismerhetik. Bölcsen és egyszerűen. Mindig azt hajtogatta, hogy minden rendben lesz. A konyhában élt a nagymamám. Nekem legalábbis úgy tűnt. Mindig főzött, minding mosolygott. Hallom a lábai susugását a padlón és azt is ahogy kacag. Az egyszerűségben annyi báj és megnyugtató jóság van.


A palacsintái papírvékonyak voltak. Istenien vékonyak. Nagyon óvatosnak kellett lenned a töltésnél. Könnyen szakadtak, de ettől meg nem lettek kevésbé élvezetesek.


Nekem is vigyáznom kell, amikor megkenem a palacsintáimat. Nem szeretném sem az álmaimat, sem a terveimet széttépni. Szeretném őket megmutatni a világnak, szépen felstócolva a legszebb porcelán tányérokra. Igen, tányérokra. Mert nagyon sokat szeretnék még adni.


Süssetek palacsintát. Tervezzétek, álmodjátok meg a jövőtöket. Most ennek van itt az ideje. Hogy mivel töltitek meg, az majd késöbb jön. De legyenek bekészítve azok a töltelékek, ha eljön az idő. Legyen minden előkészítve egy csodás lakomához. Magatoknak és másoknak. Az én agyam valami édeset választott. Talán azért, hogy ellensúlyozzon némi keserűséget bennem. Sosem kérdezem hogy miért. Elfogadom a gondolataimat és az érzelmeimet és néha megosztom őket veletek. Ilyen egyszerű.


Remélem szép napotok van. Én nem is lehetnék boldogabb - friss hóra néz az ablakom, ahogy ezeket a sorokat írom.

Szeretettel,


Melinda