How I’ve changed since turning 40

(Scroll down for the Hungarian version - A magyar cikket lejjebb találod)


It’s been almost 15 months since that day.


Hitting 40 was not as special or fancy as you all imagine it to be. No big party, nothing. I was at home, sick with the flu. I had a huge party planned in my head: the roaring 20s but with twice the bang. Friends, cocktails, everyone dressed up, looking real swell. Well, it didn’t happen, so I’ll spare all the other details.


Then came 41 this year. I was prepared to make up for last year’s fiasco, but guess what? Covid came to town. Well, I can assure you, it wasn’t on my guest list. So again, a birthday at home, sans friends.


One year passes, another one begins. We make plans. Plans get cancelled. We make plans again. Plans get wiped off the face of the Earth. This article is not about my missed birthday parties. I’m used to those already, remember? This article is about how these 15 months have changed me.



1. I’ve started believing in myself more. Why? Because everything else was so unpredictable. I couldn’t believe or trust in that. In return, when I was able to get through another day, or achieve something, it made me realise that I can trust myself with that. Even if it was a tiny thing, I knew, it was in good hands - my hands.


2. I became self-employed. When? Let me tell you. Now. Only a few months ago. Crazy, right? But it was a whole process, it began last year and it made no sense to stop it. Will I make it? Will my little business of writing books and taking photos survive? I cannot say just yet. I can only do everything I can in my power and hope it does.


3. I understood that learning new things makes me happier than it did when I was younger. I am way hungrier for acquiring knowledge than ever before. It’s the best investment. Since then, I’ve built websites, wrote and illustrated a book, edited and self-published it, started a blog, took amazing photos, put together a portfolio and helped others with my endless creativity.


4. Being curvy isn’t a curse. It’s a blessing. It can be shaped and modified just the right way.



I have never been as comfortable in my skin as I am today. So many things will change in our 40s and let’s face it: gravity is ungrateful. It doesn’t help if we beat ourselves up about it every day either. If it really bothers you, do something about it. But do it in a way that is doable. Setting unrealistic goals will only take the fun away. And you’ll give up before you start seeing results. Love your body. Eat salad, eat chocolate, drink water or wine. Just give it what it craves and find ways to move it that brings you joy. This is not to say that my relationship with my body isn’t complicated. It is. Just sayin’.


5. Have you noticed? Less and less people really listen, or really care. I’ve accepted and understood that too. I have made my circle of friends tighter than ever. I’m very strict about who I listen to and whose opinions really matter. But to these people I really listen. And they can trust me to listen and help no matter what happens.


6. If I feel that somebody is treating me badly, I now walk away. You don’t even have to give them a reason. Just. Walk. Away. Now read this point again.


7. Taking risks feels liberating. It’s scary, but liberating. Like becoming self-employed in September 2020.


8. I didn’t have to become a superhero to become courageous. Loving deeply, daring to say what I mean, and being vulnerable because of all these things are my superpowers. Of course most people hate these qualities in me. But those people are not my tribe.


9. Priorities shift. And that’s OK too. Friends slip away. They move, they have kids, they have their own priorities. I moved away. More than once. But I’m here, between these lines and if I slipped away, I hope whoever needs to, will find me here again.


10. If there’s a book I don’t like, I don’t finish it. Same with movies and anything found on Netflix. Oh and don’t even get me started on shit food.


11. Some people won’t like me or the stuff I write. And that’s OK too. I have very few people I really like. So if you bore me, you’re out. Sorry… Oh wait, not sorry… I no longer apologise for everything.


12. I love being at home. I love my jammies, my warm blankets, all the soft cushions and gorgeous plants. And a huge newsflash: I adore having no makeup on. I just can’t leave the house without it, otherwise someone might take me to hospital.


13. I’ve already felt this before, but it’s truer than ever, especially now: confidence is powerful, not to mention sexy as hell.

14. It’s OK to say no. Also one of the most liberating feelings, I must add.


15. I’m older and look older. I have to dye my hair if I don’t want silver strands screaming out loud. I have wrinkles. But I don’t necessarily feel older. Wiser, yes. In fact, I have more energy and hope towards my future. Which is kinda weird given the circumstances…


So there you have it. 15 months in 15 points.


There’s one more: I’m still a hopeless romantic at heart, no matter how many slaps life has given me. That’s one thing, I was happy to have kept from my younger years.


Hope you all have a great day.

With love,


Melinda





Hogyan változtam amióta betöltöttem a negyvenet



Már majdnem 15 hónap telt el azóta.


A negyven betöltése egyáltalán nem olyan fényűző és pompás, mint ahogy azt sokan képzelik. Nem volt nagy ünneplés. Itthon voltam influenzásan. Persze hatalmas bulit terveztem - a fejemben: az őrült 20-as évek, csak kétszer akkora durranással. Barátok, koktélok, szép kosztümök, mindenki mesésen nézett volna ki. Hát, ez sem történt meg, így megspórolom a további részleteket.


Aztán jött a 41 idén. Készen álltam a tavalyi év fiaskóját helyrehozni, de mi történt? Covid jött a városba. Garantálom, hogy nem volt a vendéglistámon. Így ismét egy szülinap itthon, barátok nélkül.

Egy év elmúlik, egy újabb elkezdődik. Tervezünk. A tervek meghíúsulnak. Újratervezünk. Terveink eltűnnek a Föld színéről. Ez a cikk nem az elmulasztott születésnapi mulatságaimról szól. Azokat már megszoktam, rémlik, ugye? Ez a cikk arról a 15 hónapról szól, amik azóta formáltak.


1. Elkezdtem jobban hinni saját magamban. Miért? Mert minden más annyira kiszámíthatatlan lett. Ebben a helyzetben sem hinni, sem bízni nem tudtam. Cserébe, amikor egy újabb napon túlestem vagy elértem valamit, észrevettem hogy magamban bizony bízhatok. Még a legapróbb dologról is tudtam, hogy jó kezekben van - az én kezeimben.

2. Egyéni vállalkozó lettem. Hogy mikor? Elmondom. Most. Idén. Néhány hónapja. Őrület, mi? De az egész egy hosszú folyamat része volt, ami még tavaly kezdődött, így nem volt értelme félbeszakítani. Sikerül majd? A kis vállalkozásom ami könyvírásból és fotózásból áll, vajon túléli ezt az egészet? Még nem tudom megmondani. Jelenleg minden tőlem telhetőt megteszek, hogy működjön és persze reménykedem hogy menni fog.

3. Megértettem, hogy új dolgokat tanulni sokkal boldogabbá tesz, mint fiatalon. Sokkal jobban szomjazom a tudásra mint ezelőtt bármikor. A legjobb befektetés a világon. Azóta weboldalakat terveztem, írtam és illusztráltam egy könyvet, amit megszerkesztettem és kiadtam egymagam. Készítettem meseszép fotókat, portfóliót raktam össze és segítettem másoknak, végtelen kreativitásommal.

4. A nőies alkat nem átok. Inkább áldás. Úgy módosítom ahogy akarom, hogy pont olyan legyen amilyennek szeretem.



Soha nem éreztem ennyire jól magam a bőrömben mint most. Számtalan dolog változik a negyvenes éveinkben és nézzünk szembe a tényekkel: a gravitáció nem egy hálás dolog. Nem segít ha naponta ostorozzuk magunkat miatta. Ha nagyon zavar valami, tegyünk ellene. De csak olyan mértékben ami tartható. Elérhetetlen célokat kitűzni teljesen elveszi az örömet és föladod mielőtt még láthatnád az eredményeket. Szeresd azt a testet amiben vagy. Egyél salátát. Egyél csokit. Igyál vízet vagy bort. Add meg azt amire vágyik és találd meg azt a mozgásformát ami boldoggá is tesz. Zárójelben megjegyzem: ez nem azt jelenti hogy a kapcsolatom a testemmel nem komplikált. Az. Ez van.

5. Észrevettétek, hogy egyre kevesebben figyelnek egymásra, vagy törődnek úgy igazán a másikkal? Ezt is elfogadtam. A baráti köröm szorosabb mint valaha. Nagyon szigorú vagyok azzal kapcsolatban, hogy kire hallgatok és kinek a véleménye számít igazán. Rájuk viszont hallgatok. És ők is biztosak lehetnek abban, hogy én is meghallgatom őket és segítek bármikor, bármiben.


6. Ha úgy érzem, hogy valaki kihasznál, vagy rosszul bánik velem, most már simán hátat fordítok és elsétálok tőle. Még okot sem kell adnotok. Csak. El. Kell. Sétálnotok. És most olvassátok el újra ezt a pontot.

7. Kockázatokat vállalni hatalmas szabadságérzetet ad. Félelmetes, de felszabadító is egyben. Mint egyéni vállalkozóvá válni 2020 szeptemberében.

8. Nem kellett szuperhőssé válnom ahhoz, hogy bátor legyek. Mélyen szeretni, merni kimondani amit gondolok és ezek miatt sebezhetővé válni és ezt vállalni - ezek mind a szupererőim közé tartoznak. Sokan utálják ezeket a tulajdonságaimat, de ezek az emberek nem tartoznak a köreimbe.

9. A prioritások eltolódnak. Ez ez is tök OK. A barátok eltűnnek. Elköltöznek, családot alapítanak és megvannak a saját prioritásaik. Én is elköltöztem. Nem egyszer. De most itt vagyok e sorok között és ha el is tűntem, remélem akinek szüksége van rám, itt újra megtalál.

10. Ha van olyan könyv, ami nem tetszik, nem olvasom végig. Hasonló a helyzet a filmekkel és bármilyen Netflix sorozattal is. A szar kajákról el sem kezdek mesélni.

11. Vannak és lesznek akiknek nem tetszem vagy az, amit írok. Ez is tök OK. Én sem szeretek mindent és mindenkit. Ha untatsz, már el is tűntél. Bocs… Ja, várj, nem bocs… Már nem kérek elnézést mindenért.

12. Imádok itthon lenni. Imádom a pizsimet, a meleg takaróimat, az összes puha párnát és meseszép növényeimet. És hatalmas hírbomba: imádok smink nélkül lenni. Csak a lakást nem hagyhatom el nélküle, különben kórházba vinne valaki az utcán.

13. Már korábban is éreztem ezt, de most különösen erős bennem ez az érzés: a magabiztosságnak ereje van és mocskosul szexi is egyben.

14. Tök OK nemet mondani. És nagyon felszabadító tud lenni.


15. Idősebb vagyok, idősebbnek is nézek ki. Be kell festenem a hajam, ha nem akarom hogy az ősz hajszálak messziről ordítsanak. Vannak ráncaim. De nem feltétlenül érzem magam idősebbnek. Bölcsebbnek igen. És több energiám és reményem van a jövőmet illetően. Ami kicsit fura, a jelenlegi helyzetet tekintve…


Meg is vagyunk. 15 hónap, 15 pontban.


Van még egy: még mindig reménytelenül romantikus vagyok a szívem mélyén, függetlenül attól, hogy hányszor vágott pofán az élet. Örülök, hogy ez nem változott.

Legyen szép napotok.

Szeretettel,


Melinda